Mindenkinek kétféle családja van, egyrészt az, amelyikbe beleszületik, majd később, felnőve, maga is alapíthat egy következőt, a sajátját. Az utóbbi nyitott rendszerként működik a te szempontodból, hiszen az aktuális párkapcsolatod felbontásával lehetőséged van akár újabb (nyitott) rendszereket létrehozni.

Az elsőhöz, azaz az alapcsaládodhoz – amely egy részben zárt rendszer, hiszen beléphettél, amikor megszülettél, ám a halálod után is idetartozol majd – a lelkiismereted révén kötődsz. Lehet, hogy megpróbáltál sok mindent magad mögött hagyni, előfordulhat, hogy apáddal vagy anyáddal, a testvéreddel, stb. a hétköznapokban egyáltalán nincs, vagy nagyon rossz a kapcsolatod – a lelkedben mégis erős kötelék fűz hozzájuk, ha akarod, ha nem. Erre jött rá a családállítás módszere.

Olykor a sikertelen álláskeresés, párkapcsolati kudarcok, rossz hivatásválasztás, pénzügyi gondok, gyerekvállalási kudarcok, bizony a családtagjaiddal lehetnek kapcsolatosak – ha ők nem élhettek gondtalan, teljes életet, akkor a lelkiismereted azt diktálja, hogy te se legyél boldog. A megfelelő biztonságérzetedhez szükséges fixálnod ugyanis az odatartozásodat – erős gyökerek nélkül nem tudsz előrejutni a saját életedben. A gyökereidet pedig például azzal erősíted meg – mintha így bizonyítanád, közülük való, rájuk hasonlító vagy –, hogy épp csak annyit hozol ki a lehetőségeidből, mint amennyit nekik sikerült a magukéból.

Ez az az eredendő szeretet – függetlenül attól, hogy ténylegesen mi vett körül a családodban, milyenek, és mit tettek a szüleid –, amely alapvetően meghatározza az életed folyását.

És éppen ez az ösztönös, kódolt, feltételek nélküli szeretet az, ami miatt egyetlen esélyed van a téves kötődések feloldására, ha elfogadod a családodat, azaz tudomásul veszed, hogy a családtagjaid épp olyanok, amilyenek. Nem kell mindenkivel szoros kapcsolatot ápolnod, nem szükséges megbocsátani annak, aki nagyon megbántott, csak ismerd be magadban, hogy ő is, mint a többiek, a tetteivel együtt is fontos. Ez az elfogadás biztosít számodra egy olyan alapot, amelyre építkezhetsz. Ha ugyanis elítéled, megveted, lesajnálod például a szüleidet, akkor a felépítmény is inogni fog.

Nem mást kérdőjelezel meg ilyenkor, mint a saját életedet.

Nélkülük nem lennél. Ha nem ők a szüleid, nem születtél volna meg.

Ha szeretsz élni, és szívesen élnél mindazzal a lehetőséggel, amit a létezésed ad, akkor mindegy, hogy milyenek a szüleid, a lényeg, hogy pont ők azok.

A családállítás ebből az oldó mondatból indul ki ilyenkor:„számomra ti vagytok a világ legjobb szülei”.

Te vajon mennyire tudsz azonosulni ezzel a kijelentéssel?

(Féderer Ágnes)