A múlt elemezgetése azért nem praktikus, mert a probléma elemei soha nem egyeznek meg a megoldás elemeivel.

Aki tehát visszafelé keresi a választ a miértekre, egyre erősebb alapot épít a szenvedésének. Folyamatosan a lehetséges okok bűvöletében él azzal a tudattalan illúzióval, hogy talán változtathat a történteken. Sok idő telik el, mire rájön, hogy nem tud visszamenni oda, ahol szerinte valami elromlott, ám közben a jelen kisurran a kezéből.

Mit mond a családállítás? Mindent úgy kell elfogadni, ahogy volt. Most mindenünk megvan, amire szükségünk lehet ahhoz, hogy saját jogon boldoguljunk. Ez az, ami segíteni tud.

Ami volt, az meghatározó élmény, fontos tapasztalás, igent kell mondanunk rá – morális értékelés nélkül –, az az életünk része.

Ami a gyerekkorunkhoz tartozott, azt ott kell hagyni a gyerekkorban. Az áldozati lét így lehet a múlt része.

A családállítás azért jó technika és filozófia, mert megmutatja ami van, a valóság pedig egy eddig nem ismert módon bontakozik ki a segítségével.

Közvetlen kapcsolatba hoz bennünket saját magunkkal és azokkal az emberekkel/eseményekkel, akik/amik a legnagyobb hatással vannak az életünkre.

Segít, hogy elfogadjuk honnan jöttünk, és láthatóvá tesz egy perspektívát, hogy hová tartunk. Azáltal, hogy az állítást testtel, lélekkel egyidejűleg élhetjük át, a bennünk zajló folyamatok megélhetők a tudatos szinten is, az oldások pedig lélek szinten is hatnak.

Szeretettel várunk a Rendszerakadémián, ha kipróbálnád vagy megtanulnád!

Féderer Ágnes