1. Egész egyszerűen késztetést érzek egy csomó mindenre. Meglepő módon nem azt mondom: jó nekem így is, minek csináljam, majd holnap, hanem azt érzem, hogy ezt vagy azt igenis megteszem magamért. Most. Motoszkál bennem, hogy abbahagyom a cigit. Vasárnap és hétfőn rengeteget énekeltem. Hónapok óta nem. Valahogy másképp viselem magam.

2. Nagyon köszönöm még egyszer a tegnapi napot. Igaz, hogy ma holtfáradtan, különös utazásokkal teli álmok után ébredtem, de ahogy elindultam otthonról az autóval olyan, de olyan eredendő boldogság szállt meg, amihez hasonlót talán egyszer vagy kétszer éltem meg, amikor a saját létezésed örömét éled! Néztem a tájat, a zúzmarás füvet, azt a tipikus téli szürkés ködöt a derengő nappal és megláttam egy őzet és elkezdtem sírni ettől a szépségtől, aminek én is a része vagyok. Ilyen egésznek lenni???

3. A lányom döbbenetes változáson indult el. Az addig hidegnek, ridegnek, érzéketlennek tűnő depressziós tüneteket produkáló gyerekem egy csodás átalakuláson ment keresztül. Már megkérdezi, mi van velem, mosolyog és beszél. Sokat van velünk, ami előtte nem volt jellemző. Most harmonikus családi életet élünk, úgy érzem.

4. Képzeld, van szerelmem. :) Egyszerű, laza, félelmektől mentes, nagyon lélek-egymásrataláló. Az volt még nagyon érdekes, hogy elmentem a dokimhoz a diagnózisért, és a váróban éreztem, hogy remeg a lelkem, valami nagy dolog fog történni. Ahogy kimondta, mi a bajom, nem megijedtem és sírva fakadtam, hanem megszületett bennem egy erő, hogy meg akarok gyógyulni...

5. Minden fantasztikusan a helyére került. Annyira sikeres volt, hogy a hetek óta tartó nyakfájásom egy csapásra elmúlt. Az összes onkológiai kontrollal végeztem, mindegyik negatív. A lányommal a kapcsolat nagyon sokat javult. A fiammal kapcsolatos szörnyű fájdalom eltűnt a szívemből. Nagyon felszabadult, boldog korszakát élem az életemnek. Minden új napnak és új pillanatnak tudok örülni és élvezni.

6. Vártam pár napot a visszajelzéssel, és örülök is neki, mert annyi minden történt az elmúlt pár napban és még ma is, hogy elképesztő. A legfontosabb változások persze belül, önmagamban zajlanak, viszonylag mindenféle külső jel nélkül. De a felnőtt énem irányítás-átvételét maximálisan érzem. Megfigyeltem, hogy a napokban nagyon sok idegen magázódik velem, bolti eladók, olykor még a velem egykorúak is, fura:)  A héten behívtak egy olyan állásinterjúra, amely álmaim állása lehet. Egész nyáron hiába próbálkoztam ilyen hasonló állásokat megcsípni. A második sokkot pedig most kaptam, pár perce, a bérelt lakásom tulajától érkezett az info, hogy a decemberi szerződés-fordulókor nem fogja meghosszabbítani a szerződésemet, és muszáj költözni. A változás szinte berobban az életembe.

7. Sok erőt és energiát adtál a döntésem meghozatalához. Addig a pillanatig nem is mertem elhinni, hogy ezt ÉN megteszem, amíg ki nem jutottam külföldre. Pontosabban még néha most is átfut az agyamon, tényleg itt vagyok(?). Megtettem. Sok ismerősöm csodál is érte. 

8. Úgy éreztem, hogy az állítás a maga „egyszerűségében” (bocsánat, hogy ezt írom, de ha arra gondolok, hogy négy vagy öt papírlappal, rendszerelemmel milyen precíziós léleksebészeti eljárás történt...) hatalmas jelentőségű volt, össze lett forrasztva a szétszakadt lelkem.

9. Nagyon-nagyon sokszor eszembe jutottál és már régóta meg szerettem volna írni ezt a levelet. Mióta nem találkoztunk, rengeteg minden zajlott bennem. Ugyan munka kapcsán jött az ötlet, de nyáron sokat utaztam. Egyedül. Teljesen. A születésnapomon is egyedül voltam Olaszországban, a tenger es a hegyek között. Láttam, amit kellett, amire „érett voltam már”. És nem féltem. Szerettem az egyedüllétet es úgy éreztem magam, mint a bolygó, aki a pályára állt.

Ha szívesen böngésznéd a 2016-os visszajelzéseket, kattints IDE. Ha pedig 2011-15-ig nézegetnéd a klienseink történetét, ITT megtalálod.

Féderer Ágnes

Várunk ebben az évben is! Nézz körül a programjainkban, jelentkezz, szánj magadra egy kis időt, mi biztosan utat mutatunk: (Ifj.) Csurgó Sándor és Féderer Ágnes