Az élet soha nem lesz egyszerű, nincs biztosíték arra, hogy nem kell küzdened. De ha az energiáidat a vészhelyzetekre is tartalékolod, és nem éled fel teljesen azzal, hogy a múltadat próbálod átírni, akkor talán esélyed lehet a jövő boldogságára, ami a pillanatokban rejlik.

Mi az ára? Egyszerű: elengeded és lezárod a múltadat.

Tudom, próbáltad. Írtál búcsúleveleket, elvágtál kapcsolatokat, meditáltál, kibeszélted magadból… Mégsem könnyebb?

Feltetted már magadnak azt a kérdést: mihez ragaszkodsz ilyen nagyon?  Mi az, ami nélkül nem vagy hajlandó továbblépni? Nos?

Ajánlok egy másik utat: próbálj meg IGENT mondani arra, ami van, amit elértél, ahol tartasz.

Ideje másik nézőpontot találni. Nem a probléma fontos, hanem a megoldás. Abból építkezhetsz, ami van. Ha felméred végre, mennyit érsz, nem az foglalkoztat majd, mi hiányzik a múltadból, és akkor léphetsz végre egyet előre.

Mondd ki, bármennyire fájdalmas is ez néhány percig: úgy érzem nem szeretett az anyám/apám/ nem akartak a szüleim, és így tovább, bármit, amit eddig szerettél volna helyrehozni a múltadba, most mondd ki megváltoztathatatlan tényként.

Mondd ki azt is, ha valakinek valamit nem tudsz, nem akarsz megbocsátani. Haragudj, így kezelheted helyén a negatív gondolataidat. Nem biztos, hogy igazad van. De már azzal, hogy őszintén szembenéztél az érzéseiddel, visszanyerted az irányítást. Ezt hívjuk elfogadásnak:-)

Persze, ami most jön, a következő lépés, félelmetes. Hiszen ismeretlen.

A következő lépés: tűzzél ki célokat! Igen, értem, nem tudsz biztosra menni. Épp ez az izgalmas. Ha kíváncsi vagy, nem a buktatókra figyelsz. Bízz magadban. Aztán építsd fel az életedet lépésről, lépésre. Mindig az legyen a fókuszodban, amire vágysz.

Hallgass Teréz anyára. Ő így válaszolt, amikor megkérdezték tőle, miért nem vesz részt háborúellenes tüntetéseken:

„Majd ha a békét kell támogatni, éltetni, jövök. Nem valami ellen szeretnék tenni. Ám szívesen kiállok azért, amit fontosnak tartok. ”

Féderer Ágnes