Szívesen olvasok magam is okos mondatokat másoktól, olyanokat, amelyek az élet legfontosabb kérdéseit boncolgatják. Különösen népszerűek ezek a gyorsan oldódó bölcsességek a közösségi portálokon. Veszik, viszik őket. Van, aki napi lelki betevőnek használja, megnyugtató kapaszkodónak, mások a csodavárásukat elégítik ki velük.

Ám akadnak többen is, akik komoly üzletet csinálnak abból, hogy megmondják az általános tutit. Az a kételyem a mindenkinek egyformán jó utat ajánló önismereti kurzusokkal kapcsolatban, hogy elsősorban a megmondó emberről szólnak. Az ő útkeresését másolják a résztvevők, akik közül sokaknak nem ez az útjuk. Az általa tapasztaltakat erőltetik magukra a változásban reménykedők, és lehet, hogy ezzel felesleges kanyart tesznek, netán zsákutcába jutnak. Olyan ez, mint akinek fáj a hasa, és bevesz egy fájdalomcsillapítót. Lehet, hogy működik, de mi van, ha közben perforálódik a vakbele, amit azért nem vesz észre, mert elfedte a fájdalmat.

A lelkünk működése nagyon is egyedi, különleges. Önismeretbe fogni anélkül, hogy tudnánk, milyen kötések, kötődések, vállalások lapuknak meg a tudattalanunkban, vakmerőség. Felesleges időpocséklás, és alibizés.

Az önismeret lényege az erőforrásaid felfedezése, ami lehetővé teszi, hogy reálisan felmérd, mennyit érsz. Szembenézés azzal is, milyen téves kötődéseid, lehetetlen vállalásaid vannak. Ehhez kapcsolatba kell lépned a tudattalanoddal, és bizony olykor a lelked legmélyebb, legsötétebb sarkaiban is ki kell takarítanod.

Mindenkinek megvannak a maga keretei. Ebből a családból jövök, ilyen volt a gyerekkorom, a XXI. században, és ezen a helyen élek, vannak erősségeim, adottságaim, és vágyaim, stb. A keretek egy részén változtathatsz, hiszen például elköltözhetsz máshová. A keretek többsége azonban fix. Az önismeret nem más, mint ennek elfogadása. Ekkor kapsz esélyt arra, hogy az aktuális kereteiden belül szabad akarattal rendelkezz az életedről.

Aki a kereteit korlátként éli meg, és erre hivatkozva – nem rajtam múlik – felmentést remél a cselekvés alól, önigazolást hajszol önismeretnek álcázva.

Honnan tudhatod, hogy alibizel?

Vakon követed a bárkire passzoló útmutatásokat. Meneküléssel akarod megúszni a szembenézést. Konkrét cél nélkül próbálod formálni magad valami/valaki mássá, anélkül, hogy bemérnéd, tényleg te vagy-e az, akivé alakulsz.

Az egyik legnépszerűbb terület mostanában a párkapcsolati instant tanácsadás. A férfiak ilyenek, a nők olyanok, mindenkinek egyformán jó kommunikációs technikák a hódításhoz, stb. 

Praktikusabb, ha azt vizsgálod meg, te hogyan viszonyulsz a férfiakhoz/nőkhöz, azaz mi motiválja a párválasztásodat. Innentől pedig csak olyan egyedi dolgok kerülhetnek a felszínre, amikhez hasonló talán akad, de tökéletesen ugyanazt senki nem élte át, mint te. (Ez például ott bizonyosodik be, hogy még az egy családon belül felnőtt, azonos nemű testvérek – akiknek pedig ugyanaz volt a gyerekkoruk –, is egészen eltérő lelki folyamatokat élnek meg.)

Én ezért is hiszek a családállításban, mert ez a módszer épp azt mutatja meg, méghozzá személyre szabottan, miért működsz így vagy úgy a hétköznapjaidban. Felfedi a lelki túlélési stratégiáidat, segít megérteni ezek létrejöttének okát, és útbaigazítást ad ahhoz is, mit kell tenned a változásodért. Ha ezt valaki már letisztázta, és meghozta a döntéseit, általában boldogul önállóan, vagyis elkezdi élni az életét. Vagy: sokkal hatékonyabban tudja kiválasztani azt a segítséget, amire még igénye, szüksége lehet. Nem vaktában lő, hátha talál, célzottan haladhat előre.

Csak egy példát hadd mondjak: van egy nagyon kedves ifjú hölgy kliensem, aki miután elhitte végre, hogy nyugodtan lehet olyan, amilyen szeret lenni, sokkal gördülékenyebben kezdett randevúzni. Most, ha valamire rá akar kérdezni a számára fontos férfinál – például: mikor találkozunk legközelebb? – megteszi. A számára megfelelő férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy ezt a kérdést természetesnek veszi, nem ijed meg tőle, és őszintén válaszol akkor is, ha épp nem ér rá. Mert ez a lány jól fogadja az ilyen őszinte választ. Ám amíg általános recepteknek megfelelve viselkedett (várd ki, amíg a férfi hív), kis híján beleőrült abba, ha a pasik nem jelentkeztek vissza. Ők meg azért sunnyogtak, mert az általános tapasztalásokat alapul véve, nem merték megmondani neki, hogy most (és holnap sem), épp nem érnek rá… Ugye, értitek…:-)

Innen indulhat a valódi önismerethez vezető 5 lépéses cselekvési terv.

Első lépés: A célod megfogalmazása, egy olyan irány kijelölése, amely elérésében segíthet az önismeret.

Második lépés: Mielőtt változtatnál, értsd meg a jelenlegi működésedet. Mi motivál, mi a rejtett hasznod abból, amit és ahogyan teszel.

Harmadik lépés: Mérd fel azt az árat, amit meg kell fizetned a változásért. (Mi az, amit el kell engedned, vagy épp tudomásul venned, stb.)

Negyedik lépés: Dönts! Marad minden a régiben, vagy belevágsz? Vállalj felelősséget a döntésedért!

Ötödik lépés: Ha változtatni szeretnél, indulj el egy új úton, új szemlélettel, és ehhez használd a valódi erőforrásaidat.

SZURKOLOK: FÉDERER ÁGNES